7 érdekesség az arany pagodák földjéről

Hello tourist du bist in Mandalay
ex-capitol of Myanmar
For a little money I will show you 
this beautiful city

20161208_185743-01.jpeg

1. PAPUCS

Egy viszonylag rövid, 10 órás repülőút után Bangkokban szálltunk le, majd következhetett egy kis rápihenés az előttünk álló hetekre. Evés, ivás, masszázs a Khao San Road-on, leadtuk a megszokott helyen az ing-öltöny rendelést, és másnap reggel már Burma egyik korábbi fővárosának, Mandalay-nek repterén ocsudtunk fel. Megfordultunk már egy két reptéren a nagyvilágban, de még egy ilyen üres terminállal csak Yangonban találkoztunk. Sehol senki, csak az a néhány turista, akik velünk egy géppel érkeztek. Három oszlopban sorakoztunk fel a szigorú kinézetű ellenőrök előtt. Hosszú percekig vizsgálták a vízumokat, útleveleket, fotóinkat. Volt időm felmérni mindegyiküket. Sötét haj, sötét bőr, sötét színű élre vasalt egyenruha, tele kitüntetésekkel, de valami megzavarta a komoly megjelenést.

Megvan, ... a papucs! Mint később kiderült, a hosszú hetek alatt, amit az országban töltöttünk csupán egyetlen férfin és annak családján láttunk cipőt (!), ebből tudtuk, hogy valószínűleg egy elit és „drága” helyen - 2 főételért, borravalóval együtt 10 dollárért - vacsoráztunk aznap este. A flip-flop elterjedését nyilván merőben segítette, hogy a templomokba tiszteletük jeléül mezítláb lépnek be. Egy két nap után mi is egyből asszimilálódtunk, és igyekeztünk azonnal felvenni a helyi szokásokat.

page.jpg

A mianmariak nagy része buddhista vallású, sokat imádkoznak, a templomi szokások vele járója, hogy a szent helyek látogatása előtt leveszik lábbelijüket, hiszen Buddha elé csak tiszta ruházatban, tiszta lábbal járulhatnak. A szerzetesek a csípős kora hajnali órákban szintén mezítláb indulnak útnak, hogy begyűjtsék az adományokat a közösség számára.  

 

2. LONGYI

Ahogy kiléptünk a hűs terminálból azonnal arcon csapott a forró trópusi levegő. Csend volt és nyugalom, a város zajától még távol voltunk, mindössze néhány taxis lézengett a naptól forrón izzó poros betonon. Míg a többiek tanácstalanul nézelődtek, nekünk már messziről integetett Lar Thu haverja, egy fura ruhás fazon, névtáblával a kezében. Először csak a frissen vasalt inge és szoknyája tűnt fel, majd ahogy körbenéztünk, láttuk, hogy a többi sofőr is hasonló öltözékben merészkedett elő.

A brit gyarmatosítás idejéből maradt meg a mianmariak kedvenc ruhadarabja, ami tulajdonképpen egy 2 méter hosszú, és 80 cm széles, egészen a bokáig érő anyagdarab. Régen nagyságától és anyagától függően kiváló státusszimbólumként szolgált, kizárólag a királyok és a leggazdagabbak viselték ezeket a drága selymeket. Ma már mindenki longyit hord, még a legszegényebbek ruhatárában is megtalálható egy-egy selyemből szőtt darab. A hagyományok szerint a férfiak és a nők is másképp kötik meg, a férfiaké általában kockás, vagy csíkos, ez szabadon variálható, míg a - gyakran fekete övvel ellátott - díszesebb női longyit csak egyféleképpen lehet viselni. Az ország egyes területein élő etnikumok más-más motívumokat használnak. Ahogy ittlétünk során lépésről lépésre felfedeztük Mianmart, világossá vált, hogy a longyi jóval több, mint egy számunkra vicces viselet, sokkal inkább a burmaiak történelmének egy kis lenyomata, ami bármilyen élethelyzetben helytálló outfit!

 

3. BÉTEL

A sofőr barátságosan csattogott felénk, már messziről hívogatóan mosolygott, ránk villantva hiányos bíborvörös fogsorát. A meglepettségtől még az útlevelem is kiesett a kezemből, ekkor szembesültem a járdát szegélyező vörös foltokkal. Picu sokatmondóan felém biccentett, ne szóljak semmit, majd a kocsiban elmondja. Még mielőtt 1 métert is gurultunk volna, a sofőr a jobb első ajtóra akasztott zacskóban kotorászva egy marék zöld izét tömött a szájába. Hosszú az a 40 km-es út Mandalay-ig, muszáj kicsit „repülni”. De ez már csak ilyen, nem kell csodálkozni, Mianmarban mindenki úgy rágja a bételt, mintha kötelező lenne.

Egy kicsit olyanok a burmaiak, mint a kábitósok :) szinte mindenki fogyasztja a dohánnyal, szerecsendióval, fahéjjal töltött, tradícionális drogként funkcionáló, kicsi zöld levél labdacsot, ami vörösre festi a szájat, feketére a fogakat, meglehetősen ápolatlan hatást keltve. Pszichoaktívitást vált ki, csökkenti az éhség érzetet, függőséget okoz, és beindítja a nyáltermelést is, aminek eredményeképpen úton-útfélen mindenki köpköd, így a járdákat ronda vörös foltok lepik el. Néhány Délkelet-ázsiai ország időről időre megpróbálja felvenni a harcot a lakosság káros szenvedélye ellen, legtöbbször sikertelenül.

 

4. JOBBKORMÁNY + JOBBRA TARTS

Induláskor gondosan kapjuk az arcunkba a klímát, beállítva azt -1000 fokra. Csoda, hogy nem ég le a motor, már a sarkvidéken érezzük magunkat. Volt itt egy "kis" parfüm is az út előtt, mégis csak külföldieket szállít :) Aztán gondolta azonnal megismertet minket a vallásukkal, úgyhogy max. hangerőn ráküldte a hifire a buddhista misét.

Izgultunk, hogy jutunk be Mandalaybe vörös szájú taxisunkkal, de profi sofőrnek bizonyult. Mondjuk nem volt nehéz, az új autópályán a nagyváros felé haladva nem volt dugó, forgalom, anyázás, levillogás, és leállósávban száguldó BMW-s se, mindössze néhány autópályát keresztező biciklist, vagy egy csorda marhát kellett kerülgetni. Az irány mindegy volt, hiszen az itt szolgáló kocsik javarészt - kiszuperált japán - jobbkormányosok, ami elég furcsa helyzeteket szül egy olyan országban, ahol a haladási irány is a jobb oldalon van!

received_10212293394709234-01.jpeg

 

5. THANAKA

A szállodához érve már vártak ránk, elegáns longyiba öltözött hosszú (tényleg hosszú, térdig érő) hajú hölgyek szaladtak a csomagjainkért. Nem a hajuk volt az egyetlen furcsaság rajtuk, sőt ahogy körbenéztünk minden gyereken és nőn láttunk egy-egy fehéres festék pacát, az arcokat még mosolygósabbá, barátságosabbá téve.

32456297_10212299152093165_7835918732038766592_n.jpg

Mianmar 2000 éves kultúrájának gyökereire nyúlik vissza a Thanaka kérgének szépségápolásra történő használata. A legértékesebb hatóanyaggal a legalább 35 éves fa kérge bír, amit por állagúra zúznak. Manapság már mi is megvehetjük a csodaszert krém formájában. Mondjuk azt nem nagyon értem máig sem, hogy a nők miért az utcán vásárlás, vagy munka közben szeretnének szépülni, mi sem Holt-tengeri iszappakolásban megyünk Tescozni, meg hát a kipotyogott fogakon, és a bételtől vörös ajkakon ez a kis maszk már mit sem segít. Mindegy a tradíció az tradíció! Néhányan igazán szépen művelik a thanakával való arc festést, gyönyörű mintákat alkotva.

 

6. ARANYLAPKÁK

Már az első délután belevetettük magunkat a mandalayi templomokba felfedezésébe, alig bírtuk befogadni a sok infót amit Lar Thu mesélt. A legérdekesebbnek a lehelet vékony aranylapkákat találtuk, amiket a Buddhához imádkozó férfiak vásárolnak, hogy azokat aztán Buddha szobrára tapaszthassák. Hihetetlen, hogy milyen buzgalommal és alázattal járulnak Buddha elé, még csak véletlenül sem fordul meg a fejükben, hogy "okosba" lekapargassák, vagy fosztogassák, mint Rómában egyesek a Trevi kutat. Némelyik szobor alján annyi gyűlt össze a hosszú évek során, hogy a forma már-már nem is látszik, helyette hatalmas arany gümecsek alakultak ki. Mi is beszereztük a magunk kis aranylapocskáit, amit másnap egy kora hajnali ceremónián Fiúpicu a helyiekkel együtt ragasztott fel.

 A hajszálvékony aranylevél létrehozásának tradíciója többezer évre nyúlik vissza, művelése komoly, nagy szakértelmet igénylö fárasztó mesterség. A mianmari utazás során számos helyen szembetalálkozhatunk az aranylevél motívummal, és ezernyi csillogó pagodával, melynek legékesebb jelképe a fővárosban található, pazar, hatalmas költségvetésből épült, fénylő arannyal teljes egészében bevont Shwedagon Pagoda.

 

7. ÈTTERMI RENDELÉS

A sok mászkálástól egészen megéheztünk, szerencsére egy szuper helyet ajánlottak a szállodánkban, így már első este belekóstoltunk a burmai street food ízekbe. Belenyitottunk, rögtön a tradicionális mohinga, és a shan style noodle levest kóstoltuk meg. A rendelés kezdetben nem ment egyszerűen, hosszú percek teltek el mire rájöttünk, hogy az udvarias kézfeltartást, szolid intést itt egyáltalán nem ismerik, sőt egyenesen ignorálják, helyette cuppogtatni kell, ha nem akarunk éhesen távozni. Két három jó hangos cuppogós puszit küldesz a pincér felé, ő meg boldogan megdob még egy nagy adag rizzsel. Először nekem nagyon udvariatlannak tűnt ez a szokás, de lám működött, és teli hassal tértünk haza.

20161128_070721.jpg

I'am sure you are tired now 
you can to left now this city
if you liked the tour you can give me now
some Burmese money

 

Ha Te is szívesen bebarangolnád az országot, hogy aztán lélegzetelállító fényképekkel térj haza, ajánljuk a Varázslatos Mianmar fotótúrát, Vámos Csaba vezetésével.

Egyéb túrák kapcsán keress minket Facebook oldalunkon!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://varazslatosmianmar.blog.hu/api/trackback/id/tr6813915726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Leírás

Ha bármilyen kérdésed van Mianmarral kapcsolatban, vagy csak segítségre lenne szükséged, fordulj hozzánk bizalommal. Burmai barátunk Lar Thu, vagy mi egészen biztosan tudjuk a választ! :) varazslatosmianmar@gmail.com

süti beállítások módosítása