A bemutatkozó posztunkból már kiderült, hogyan is találtunk rá Délkelet-Ázsia egyik elfeledett országára.

Egész egyszerűen kíváncsiak voltunk, milyen lehetett az érintetlen, egzotikus Ázsia, milyen lehetett például Thaiföld 30-40-50 évvel ezelőtt, amikor még nem a tömegturizmus határozta meg a mindennapjaikat, amikor a szerencsések még betekintést nyerhettek az ázsiaiak sajátos szokásaiba, valódi hétköznapjaiba, és közelebb kerülhettek egészen egyedi életmódjukhoz, spirituális felfogásukhoz.

Sajnos mi, a globalizáció és a felgyorsult fejlődés miatt ezek feltárásának nagy részéről már majdnem lekéstünk. Ami maradt helyette, az jórészt csak a puszta vagyonszerzés céljából teremtett látszatkeltés, a vélt igények kiszolgálása.

Koh Phi Phi (Thaiföld) 1987-ben és napjainkban. © www.travelingcanucks.com

Mivel ennek ellenére hatalmas Ázsia-kedvelőkké váltunk, igyekeztünk megkeresni azt a pontját, amelyik hosszú évtizedekig a külvilágtól elzártan megőrízhette báját és egyéniségét.

Szerencsére közben úgy hozta a sors, hogy egy mianmari baráttal is gazdagabbak lettünk, aki révén mélyebb bepillantást nyerhettünk ennek a varázslatos országnak az életébe, és így még több mianmarit is közelebbről megismerhettünk.

Az odautazással kár lett volna addig várnunk, míg az egész országban teljes jogú demokrácia alakul, vagy amíg a kissebbségi etnikai és vallási csoportokkal folytatott konfliktusok megoldódnak. Akkor lehet, hogy mi is csak egy utópiára vártunk volna, mint ahogy teszi azt oly sok burmai.

Fogadd meg a tanácsom, és most menj!

Menj, amíg a globalizáció és a nyugati szellem meg nem fertőzi, és emiatt el nem veszti igazi arcát! Amíg rohanó, anyagias világunk meg nem változtatja.

Addig menj, míg a kietlen falvakban meg nem szokják a turisták látványát, míg el nem múlik kíváncsiságuk irántad, és amíg el nem sajátítják a "fejlett országok" gondolkodását, romlottságát.

Azt tanácsolom: most menj, mielőtt az ország egyes részei nem lesznek az idegenforgalomtól gazdagok és rondák.

Nézd meg, mielőtt mindenki más megnézné!

Ha esetleg nem így tennél, kérlek gyere vissza ide 5-10 év múlva, és olvasd el még egyszer, amit írtam! :)

Vajon kihagyhatjuk-e a világ számtalan csodáját csak azért, mert az adott országban nem az általunk évek/évtizedek/évszázadok alatt megszokott rend szerint mennek a dolgok, vagy mert számunkra érthetetlen, esetleg elítélendő döntést hoznak az ország jogalkotói?

Ugyan hány ország marad a listánkon, ha alaposabban szemügyre vételezzük célországaink mindennapjait, politikai életét, gazdasági, jogi, társadalmi, emberi, vagy környezetvédelmi törekvéseinek irányát, vagy éppen hiányát?

Mi lenne, ha Kína emberi jogi törvénykezései megakadályoznák, hogy megnézd a kínai nagy falat, ha bojkottálnád a világ legmagasabb épületét, a Burj Kalifát, mert a nők jogait korlátozzák, vagy ha sosem látnád a Taj Mahalt, mert az országra még mindíg jellemző a gyermekek dolgoztatása, az iparosodással kialakult magasfokú környezetszennyezés, valamint a bengáli tigrisek teljes kiírtása?

Ezen a bolygón jelenleg ezer különböző extremitás van jelen, és meggondolatlan, lehetetlen, vagy épp gyarló kormányok uralják, így teljesen értelmetlen csakis olyan országokra korlátozni úticéljainkat, amelyekben a felelős személyeket elég szimpatikusnak találjuk egy nálunk eltöltött közös családi ebédhez.

Fogadjunk, hogy csak kevés Közép-keleti ország tud felmutatni olyan vezetőt, akit szívesen bemutatnál anyukádnak! 

Szafarizás Zimbabweben? Felejtős. Dél-Amerika dzsungelei is kiesnének. Dominikában pedig még a hotelből sem ajánlatos kimozdulni.

Aztán ha az aktuális politikai helyzet, vagy a múltban történt események szerint szűkítünk a körön a végén még Németországba se tennénk be a lábunk.

Talán még egy portugál nyaralás szóba jöhet. :)

Természetesen az utazás biztonsága elengedhetetlen szempont, ez nem kérdés!

A lényeg, hogy egy ország esszenciáját ne a bankjegyén, tereinek szobrai között, vagy a pódiumán szövegelő politikusainak beszédében és döntéseiben keresd! Azt lakosainak szívében, az általuk felszolgált étel ízeiben, zenéjük ritmusában, tájaik részleteiben fogod megtalálni.

Az utazásnak szellemünket kell gazdagítania, horizontunkat bővítenie, kár lenne ezt beszűkítenünk!