Hello mi?

Picu mindössze néhány hónapja dolgozott a cégnél, amikor a főnöke előállt azzal az ötlettel, hogy a kínaiakkal gyártatják le az egyik terméküket, márciusban utazzon Kínába és vezényelje le a projektet 6 nap alatt. Emlékszem, örült ennek a lehetőségnek, mint majom a farkának, mert nem csak szakmailag volt egy szuper kihívás, hanem mert végre eljuthatott Ázsiába. Bár alig volt szabadideje és az időeltolódás sem segített a helyzeten, minden nap beszéltünk. Azon a héten feltűnően sokat látogattam az irodánk női wc-jét, hogy hallgassam a beszámolókat, érdekes szitukat, élményeket. Minden napra jutott valami, az Eiffel torony másolata egy munkásnegyed kellős közepén, a kígyót-békát felszolgáló étterem, szuvenírt, kopi órát és táskát, olcsó prostit ajánló szállodai portás…

p1090567.JPG

Az embert megfertőzi az első igazi nagy utazása. Ha a tengeren túlra repülsz, akkor tutira Amerika-, ha Ázsiába akkor Ázsia-rajongó leszel!

A sok munka, az ázsiai hangos nyüzsgő nagyvárosok, a fura ételek, a jetlag és egy 12 órás repülőút egy üvöltő kínai kisbaba mellett teljesen kimerítették, mégis ahogy hazaért és ajtót nyitottam, csak annyit mondott:

„Picu, Ázsia hattttttalmas mozi, ezt meg kell hogy mutassam Neked!”

(Igen, mindketten „Picuk“ vagyunk a másiknak :) )

Mégis mikor, gondoltam, hiszen már le volt foglalva a nyaralásunk, a májusi esküvőnkre pedig szintén rendesen égettem a pénzt …fejben. Picu annyira beizzított, hogy végül beadtam a derekamat - és milyen jól tettem - pár méterrel kevesebb csipke, meghívó helyett videó üzenet, vacsora helyett koktél parti és máris összeszedtünk annyit, hogy még abban a szezonban esküvő előtt elmentünk nászútra.

Azt tudtuk, hogy csakis Délkelet-Ázsia jöhet szóba.  

Egy világjáró barátom, Misi rögtön nyitásnak Mianmart ajánlotta, és minden lehetséges eszközzel probált meggyőzni az ország egzotikumárol. Burmárol korábban szinte semmit nem tudtam. Lenyűgöző helyekről mutatott fotókat, izgalmas élményeket mesélt erről a titokzatos országról, ő már harmadszor ment vissza abban az évben.  

2018-03-26-22-08-05_1.jpg

Szorított az idő, a bőség zavarában választani se tudtunk, hogy pontosan hová utazzunk, úgyhogy mint mindenki más, aki először jár a kontinensen mi is egyenlőre csak Thaiföldig merészkedtünk, az tűnt egy biztos pontnak. Szuper 3 hetet töltöttünk Bangkokban, Chiang Maiban és Phuketen, de mégis azt éreztük, valami hiányzott...

Míg mi Phuketen heverésztünk és speedboat-os kirándulásra mentünk a Similan szigetre sznorkelezni egy rakás kínai és orosz turistával, Misi szokásos burmai kisérőjével egy érintetlen szigetvilágot, turistáktól elrejtett falvakat fedezett fel a szomszédos Mianmarban, légvonalban nem is olyan távol tőlünk. Konkrétan olyan helyeken járt, ahova előtte külföldiek be se tehették a lábukat. Ahogy esténként olvastuk az útleírásait, tudtuk ki kell, hogy lépjünk a komfort zónánkból ahhoz, hogy részesei legyünk egy igazi ázsiai kalandnak. Ha jobban meg akarjuk ismerni a  kultúrát, a buddhista vallást, mélyebbre kell ásni, nem elég csak a Maya öbölből minél jobb instás képet posztolni. Thaiföld tök jó bevezető volt, de ahogy leszálltunk a bécsi reptéren mindketten elhatároztuk, bármi áron is, de el kell jutnunk Burmába.

 

Misi a következő nyáron hálája jeléül meghívta burmai kísérőjét Magyarországra, a teljes útiköltséget, a repülőjegyeket, szállásokat fizette. Annak ellenére, hogy guide-ja hatalmas tapasztalattal rendelkező profi idegenvezető Mianmarban, enélkül a gesztus nélkül soha nem juthatott volna ki az országból, számukra annyira elképesztően drága egy repülőjegy Európába. Innen indult a mi életre szóló barátságunk és burmai utunk, amit fantasztikus élményekkel pecsételtünk meg egy balatoni vitorlázós-bulizós hosszú hétvégén.

img_5795.JPG

Szegény srácot kicsit megviselte a tonnányi

„typical hungarian, very delicious, hungarian tradition”

kötelezően elfogyasztott, reggeli indító pálinka, a badacsonyi borkínálat, a hurka-kolbász, Babi néni rétesei, a hétlépcsősben kapható velős pirítós, majd a Karolinában kóstolt krémes.

2018-03-11-18-15-12.jpg

Egy felejthetetlen bulit is kilátásba helyeztük újdonsült barátunknak. Reméltük, hogy ő összeszedi magát estére, mi meg találunk Siófokon legalább egy lánybúcsús társaságot, akik hajlandóak szelfizni vele - ugyanis minden vágya az volt, hogy egy szőke nő mellé állhasson egy fotó erejéig - anélkül, hogy megmosolyognák „smart casualnak“ éppen nem nevezhető öltözékében. Azért képzelj el egy burmai srácot, ahogy helyi népviseletben (longyiban) bulizik a Spagában. :)

img_5941.JPG

A chillesebb napok alatt rengeteg szó esett Mianmarról, az ottani helyzetről, a diktatúráról, a turizmusról, vallásról, kultúráról. Az ország érintetlensége annyira magával ragadott minket, hogy pár óra alatt már a hajón Lar Thu segítségével összeraktuk a több hetes komplett útitervet, lefoglalatuk a repjegyeket.

Néhány hónap izgatott várakozás után végre landoltunk Mandalayban és elkezdődött valami...

20161129_230255.jpg

Miután annyi életre szóló élményt köszönhettünk az országnak, elhatároztuk, hogy egy egész blogot szentelünk a témának :)

Ha kedvet kaptál hozzá, tarts velünk, ismerd meg „Golden Land“-et, ahol minden arany, ami fénylik!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://varazslatosmianmar.blog.hu/api/trackback/id/tr713732812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Leírás

Több mint 30 országot fedeztünk már fel, megannyi élményt gyűjtve, de a legnagyobb hatást Mianmar gyakorolta ránk, ezért úgy döntöttünk egy egész blogot szentelünk neki. Ha bármilyen kérdésed van Mianmarral kapcsolatban, vagy csak segítségre lenne szükséged, fordulj hozzánk bizalommal. Burmai barátunk Lar Thu, vagy mi egészen biztosan tudjuk a választ! :) varazslatosmianmar@gmail.com

Facebook